És mégis figyelek rád... - XII.

Sziasztok! :)

Mivel most a multbol jelentkezem, igy nem tudom, milyen hatast tett ratok az elozo fejezet, de remelem, hogy elnyerte a tetszeseteket! :)))

Mit is mondhatnek meg? Hat, kene valamit hatrahagynom az utokornak, nem, ha ezt Ti csak a jovoben fogjatok olvasni... Ha barmi tortenne velem, a konyveimet a hugomnak adom, a gepemet pedig akarhol is leszek, tegyek mellem. :D Na, jo, nem viccelodom, jo olvasast a fejezethez! Nemsokara jovok :)

N.

XII.

Zene:

COOLIO - Gangsta’s Paradise

                                                                    "Tell me, why are we so blind to see?"

Rissa a hajával játszott, a végeit nézegette, meg hasonlók, miközben beszéltem hozzá, de ettől függetlenül tudtam, hogy minden egyes szavamra figyel. Ez sokkal jobb volt, mintha azzal a sugárzó, már-már fenyegető tekintetével bámulna. Viszont, amikor a legérdekesebb részhez értem, elengedte a tincseit, és nagyon komolyan nézett rám. A sokadik képességének köszönhetően tudta, hogy mit fogok mondani. Várta is, hogy kinyögjem a bűvös szót: csókolóztunk.
– Milyen volt?
Huh! Másfél napja máson sem járt az agyam, csak ezen. Eszméletlenül jó. Olyan, amitől kiráz a hideg. A nővérem sokat sejtetően elvigyorodott, amikor ezt neki is elmeséltem.
– Mit mondtam az ilyen srácokról? Hidd el, tudják, mi a dörgés.
Nem akartam túlkomplikálni a témát, feleslegesen magyarázni, és mindent tizenötször előadni, reprezentálni az egész estét, de mégis megtörtént. Arról is beszéltem, hogy Josh szanaszét túrta a hajamat, én meg majdnem letéptem róla az ingét. Hát igen.
Rissa még azt is tudni akarta, hogy mikor fogunk legközelebb találkozni. Nem tudtam rá választ adni, mert én sem tudtam pontosan, noha Josh azóta felhívott, erről konkrétan nem volt szó. Sőt, konkrétan szinte semmi sem változott meg, és ennek borzasztóan örültem. Volt egy elméletem arról, hogy a férfiak hajlamosak azt hinni, hogyha közelebb kerültek egy nőhöz, akkor ő attól fogva az övék. Szó sincs arról, hogy csak szórakoztak együtt, kellemesen eltöltötték az idejüket. Á, dehogy! Csak az van, hogy mostantól te hozzám tartozol, meg ásó-kapa-nagyharang. Ezt sosem szerettem. Biztos említettem már, hogy nem vagyok az elkötelezett kapcsolatok híve, ez persze abból fakad, hogy az egész szerelem című történetben nem hiszek. Azt is könnyedén meg tudom magyarázni, hogy mi történt az ajtó előtt Joshsal: két olyan ember összeakadt, akik vonzalmat éreztek egymás iránt. Semmi több. Miközben ezt elmagyaráztam Rissának, folyamatosan bólogatott, de nem kommentálta. Olyan mosoly volt az ajkaira festve, ami kétkedést, meg „én jobban tudom” érzést sugároz. Vagy csak képzelődöm? Az a baj, hogy az utóbbi időben túl sokat foglalkozom az ajkakkal. Ez tarthatatlan!
Késő délután úgy döntöttem, hogy olvasással próbálom meg elterelni a gondolataimat, ezért lekaptam az első Harry Potter könyvet a polcról. Ebben a sorozatban az a legjobb, hogy akárhányszor olvasod újra, mindig találsz valamit, amit azelőtt sosem vettél észre. Már kétszer olvastam a sorozatot, de nem tudom megunni, egyszerűen szeretem, mindig leköti a gondolataimat. Viszont ezúttal keresztül lettek húzva a számításaim: még a negyvenedik oldalon sem tartottam, amikor a telefonom csörgése szakította meg a koncentrációt. Lassan nyúltam a kis készülékért, mert nem gondoltam, hogy bármi fontossal zargathatnának ilyenkor, de...
Josh volt az. Vártam néhány pillanatot, mielőtt felvettem volna.
– Hola, Macey! – Lehet, hogy csak a beteg gondolataim miatt, de nekem úgy tűnt, szereti ismételgetni a nevemet.
– Szia! – akárhányszor próbáltam, sosem sikerült olyan vidámnak lennem, mint ő.
– Mit csinálsz ma este?
– Harryvel randizom.
– A One Directionből? Mondd meg neki, hogy...
– Mi? Nem. – Vajon mit üzent volna neki? Na, mindegy. – A Roxfortból.
– Ő majdnem annyira jó fej, mint a másik – nevetett Josh. – És figyelj... Elrabolhatnálak néhány órára Pottertől?
– Attól függ. Eléggé nehezen viseli a visszautasítást. Holnap dolgozom.
– Hát azzal nincs egyedül... Ugyan, csak néhány óra! Vagy ha mégsem, akkor beteget jelentesz.
Elhűltem a kijelentésén. Én eddig ezt a fiút úgy ismertem, mint maga a tömör otthonleszekidőbenígérem. De mit akartam hazudni saját magamnak is? Vele akartam lenni, mert folyamatosan az ajkára, a vállára meg a kezeire gondoltam, és cseppet sem érdekelt a rádió meg a koránkelés.
– Bűnbe akarsz csábítani?
– Valami olyasmi – nevetett újra. Végül is, ez a második legjobb dolog, amit a szájával tehet. Vagy a harmadik?
– Erre képtelen vagyok nemet mondani. Bocsi, Harry!
– Egy óra múlva ott leszek érted. – Majd, kicsit halkabb, mélyebb hangon hozzátette: – csinos leszel?
– Ahogy mindig.
Mosolyogva tettem le a telefont, aztán, mint az őrült, ugrottam be a zuhany alá. Szerencse, hogy a hajamat most nem kellett megmosni, legalább fél órám elment volna a bíbelődéssel. Kétszer végigdörzsöltem magam a mézes tusfürdőmmel, majd szintén kétszer testápolóztam be az egész testemet is, nem mentem véletlenre. Egyszerűen imádtam az illatát, és pluszpont, hogy halványan csillogott a bőrömön. A Nivea isteni!
Gondolkozás nélkül húztam ki a szekrényemből egy királykék koktélruhát és hozzá passzoló, fekete blézert. Amíg felszenvedtem magamra a harisnyát, kigondoltam, hogy vajon merre lehet a fekete magas sarkúm. Mióta Xavier miatt visszafogtam a nőies öltözködésem, akadtak ilyen problémáim. Aztán következett a hajam... Tisztára nevetséges volt, ahogy fehérneműben és harisnyában rohangásztam a lakásban, keresve egy átkozott hajpántot. Gondoltam, hogy azzal fogom hátra a hajam, és egy laza kontyba kötöm, mert az a múltkor is tetszett Joshnak. Hiába, jól akartam kinézni. Aztán, mekkora ciki lesz, ha mondjuk erdőlátogatásra akar vinni! „Most pedig meglessük a kicsi őzikéket a Nemzeti Parkban...” – láttam magam előtt a jelenetet.
Még megmostam egyszer a fogam, utoljára, mielőtt hivatalosan is késznek nyilvánítottam magam. Jól néztem ki, kár volt tagadni. Hahaha, előbújt a régi, szerény énem. Na, jó, ez még nekem is sok, inkább úgy fogalmazok, hogy ahhoz képest, hogy milyen vagyok általában, egész jól néztem ki.
Fél nyolc után nem sokkal Josh írt egy üzenetet, hogy a ház előtt vár. Villámgyorsan zártam be, és vágtattam le a lépcsőkön, de mielőtt kiléptem volna a lépcsőházból, újra lelassítottam. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy továbbra sem fogok felülni mögé a motorjára, akármilyen jól csókol is. De ezúttal, szerencsére egy négykerekű járműnek támaszkodott, úgy várt engem. Mikor odaértem a sötétszínű BMW mellé, elém lépett ő is. Csillogó szemmel mért végig, majd nyomott az arcomra egy puszit. Nos, mit ne mondjak, elég hülye helyzet volt. Egy olyan este után, mint amit mi zártunk a múltkor, hogyan lehet indítani egy újabbat?
– Most valami olyasmit kellene mondanom, hogy bomba jól festesz, de nem igazán találok megfelelő szavakat.
Felnevettem. Igen, hiányzott nekem ez a fiú! Igen, eszméletlen jól érzem vele magam. És igen, ah, továbbra is veszettül kívántam. Most egészen más illata volt, mint eddig bármikor, édes, hívogató, „FALJ FEL!” üzenettel bíró. Ó, nagyon szívesen megtenném!
– Elárulod, hogy hová megyünk? – kérdeztem, mikor beültünk a kocsiba, és Josh kitolatott a helyéről. Az éjjeli szafari képe lebegett a szemem előtt.
– Az egyik legjobb haverom, Simon, rendezett egy házibulit. És azt mondta, ne merjek megjelenni kísérő nélkül.
– Attól tartok, hogy ez nem volt a legjobb ötlet – mondtam teljesen beijedve. Mert az teljesen rendben van, hogy mi elszórakozunk egymással, a négy fal között, de a nyilvánosság előtt? Eszemben sincs újra belekeveredni valamibe! – Megtisztelő, hogy rám gondoltál, de inkább...
– Ne félj. – Leütötte az indexet, majd befordult az egyik sarkon. – Csak a haverjaim és a barátnőik lesznek ott. Bízz bennem, nem foglak kellemetlen helyzetbe hozni.
Ezt azért elég megnyugtató volt hallani. Aztán, ahogy visszagondoltam arra, hogy mit mondott... Várjunk csak! A haverjaim és a barátnőik?
– Szóval barátnők – szólaltam meg kissé fojtott hangon. – Ez elég...
– Ne aggódj! Csak ők lesznek ott velük, ugyanis az enyémet sajnos otthon kellett hagynom. Nem ártana újra felfújni szegénykét.
Úgy robbant ki belőlem a nevetés, mint ahogy a pezsgőskupak szokott kiugrani az üvegből. Ezek után le sem tudja tagadni, hogy nem perverz. Gumibarátnő, megőrülök!
– Hogy hívják? A barátnődet.
– Peggy Plasztik.
– Szívesen megismerném, kedves lehet.
– Attól tartok, nem kedvelne téged. Eléggé féltékeny típus.
Őrült! Ez jutott róla először eszembe. Másodszorra meg az, hogy szexis őrült. Josh most sima fehér pólót, fekete dzsekit meg farmert viselt, a kezén színes, fonott karkötőkkel, de gondolom, felesleges elmondanom, hogy elég jól nézett ki benne.
Amíg kocsikáztunk, képtelen voltam kiűzni a fejemből a gondolatot, hogy az imént a barátnőkről beszéltünk, és egységesen azt mondtuk, hogy én nem vagyok az neki. Ezt akartam végig hallani, erről akartam vele beszélni, hogy letisztázzuk. Még így is lettek volna kérdéseim, csak nem tudtam, hogyan hozzam fel. Sejtettem, hogy nem lehet már sok kettesben eltöltendő időm vele, ezért belecsaptam a közepébe.
– Figyelj, én... – Gyorsan rám pillantott, majd vissza az útra. – Szerettem volna beszélgetni a múltkori esténkről. – Bólintott lassan. – Meg igazából erről is, szóval, úgy általánosságban.
– Hallgatlak. – Megálltunk a pirosnál. Ah, soha jobbkor! Most teljesen felém fordult, és várta, hogy mit fogok kihámozni ebből az egészből.
– Jó volt veled a múltkor, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam arra, hogy többször is jó lehetne. – Elvigyorodott. – De a részemről pusztán ennyi. Csak egy kis... élvezet. Nincsenek mögöttes szándékaim, és így tartottam korrektnek, hogy tudd.
Tovább hajtottunk, de percekig nem mondott semmit. Vagy szörnyülködött, vagy egyetértett, és ehhez kereste a szavakat, vagy fogalmam sincs, de nagyon belemerült. Már meg akartam kérdezni, hogy mit gondol erről, amikor végre válaszolt.
– Mennyire volt jó az a jó?   
Na, ez igen. Miért is gondoltam azt, hogy bármi más megragadt benne abból, amit mondtam ezen kívül? Ettől függetlenül vicces volt, csak nem erre számítottam.
– Miért, neked mennyire volt az? – még szélesebben vigyorgott, mint az előbb, de nem válaszolt. Ennyiben is hagytuk a témát, mert néhány perc múlva leparkolt egy kihalt utcában lévő emeletes ház előtt, aminek már állt néhány kocsi a felhajtóján. Ahogy kiszálltunk, meghallottam, hogy a Gangsta’s Paradise üvölt a hangszórókból.